A munkaidő csökkentése a láthatáron Brazíliában

A brazil kormány csökkenteni kívánja a heti munkaidőt – teljes bérkiegészítés mellett. Egy újabb csökkentésről már folynak a tárgyalások.

Tiltakozások a hatnapos munkahét eltörléséért São Paulóban
Tiltakozások a hatnapos munkahét eltörléséért São Paulóban

Még néhány évvel ezelőtt Németországban is vita tárgyát képezte a négynapos munkahét. A túltermelési válság ellenére ez mára már nem szerepel a politikai diskurzusban. Éppen ellenkezőleg: a vezető politikusok a munkaidő meghosszabbítását követelik. A brazil kormány viszont más utat jár. A szakszervezetek szerint a kormány a közelmúltban követeléseik 70 százalékát teljesítette. Ide tartozott például a nemek közötti bérkülönbségek kiegyenlítése és a havi minimálbér emelése – ami körülbelül 100.000 forintnak felel meg. Lula da Silva elnök, aki az 1980-as években maga is a hatnapos munkahét ellen tüntetett, április 14-én benyújtott a Nemzeti Kongresszushoz egy törvényjavaslatot, amely a bér csökkentése nélkül 40 órára csökkentené a heti munkaidőt. Ezzel párhuzamosan alkotmánymódosítási javaslatokat is megvitatnak, amelyek a munkaidő hosszú távú, heti 36 órára történő csökkentését irányozzák elő.

Ez a kilátás évtizedes küzdelmek eredménye. Többek között a „Munka utáni életért” mozgalomé, a Movimento Vida Além do Trabalho-é. A mozgalom hangsúlyozza: „Most nem az a pillanat, hogy feladjuk!” E mottó alatt hirdeti meg az idei évet a „minden idők legnagyobb május 1-jeként”.

Heti hat nap, 44 óra. Ez jelenleg a brazíliai teljes munkaidőben dolgozókra vonatkozó szabvány. Az úgynevezett „Escala 6 × 1” a mozgalom szerint a bérből élők közel 70 százalékát érinti, különösen a kiskereskedelemben, a szolgáltatóiparban és az iparban. A fiatal, fekete emberek és a nők érintettek leginkább. Különösen a nőknek a hatnapos munkamellé a családban végzett reproduktív munkát is el kell végezniük. A Brazil Statisztikai Intézet adatai szerint átlagosan 21,3 órát végeznek háztartási munkát hetente, a fekete nők körülbelül 1,6 órával többet, mint a fehérek, míg a férfiak átlaga csupán 11,7 óra. Ehhez jön még az esetek 33 százalékában a munkahelyre vezető több mint másfél órás utazási idő. Összességében ez a fekete nők számára heti körülbelül 84 munkaórát jelent, vagyis átlagosan napi tizenkét órát.

A testi és mentális egészségre gyakorolt következmények súlyosak, ezért központi érvként szolgálnak a munkaidő-csökkentésről szóló vitában. A csökkentés ellenzői, akik néha akár a munkaidő 54 órára történő emelését is szorgalmazzák, gazdasági érvekkel szembesülnek a támogatók részéről: a termelékenység növelhető lenne; a további munkahelyek csökkentenék az ország munkanélküliségét. Marilane Teixeira közgazdász szerint körülbelül 4,5 millió munkahelyről van szó. Nem csoda tehát, hogy a felmérések szerint a lakosság 73 százaléka támogatja a tervet.

A munkaerő alacsony megbecsülését és kizsákmányolását gyakran nevezik egy olyan gazdaság örökségének, amely hosszú ideig rabszolgamunkán alapult.

Így március közepén Guilherme Boulos, az elnöki főtitkárság vezető minisztere is hangsúlyozta, hogy az ellenérvek hasonlítanak azokhoz a hangokhoz, amelyek 1888-ban a rabszolgaság megszüntetése ellen szóltak. Ezzel szemben áll a brazíliai munkások szervezett mozgalma. Április 15-én a fővárosban, Brasíliában gyűltek össze a munkásosztály felvonulására. 68 követelésük között szerepelt a hatnapos munkahét megszüntetése is. A CUT nemzeti szakszervezeti szövetség alelnöke, Juvandia Moreira egyértelművé tette: Lula ugyan benyújtotta a munkaidő-csökkentésről szóló törvényjavaslatot a kongresszusba, de ott a vállalatok rendelkeznek többséggel. Ezért olyan fontos a mobilizáció.

A Movimento Luta de Classes (MLC), az osztályharc mozgalma országos egységre szólított fel: „Egy olyan pillanatban, amikor a globális konfliktus fokozódik és a kizsákmányolás növekszik – de a kapitalisták, a bankárok és az ipari tőkések profitaránya is –, szükséges, hogy a munkásosztály egyesüljön, hogy egy nagy általános sztrájkot szervezzen az országban. Északról délre, a 36 órás munkahét bevezetése és az általános béremelés előmozdítása érdekében. Ebben az országban a munkáról és a munkásokról a mi osztályunknak kell dönteni!”

Írta: Valentina Meyer-Oldenburg Torres

Forrás: JungeWelt